Őrültek és bolondok

már nem kapunk levegőt
túl nagy a nyomás
mondom hogy még
csináld
gyorsabban hajts
kerüld ki
valami vákuum
légüres tér
már alig érezzük ujjaink végét
csak a zsibbadást ajkainkon
futunk mint az őrültek
mint a zsibbadó bolondok
a telefon őrült sípolása
mint egy fejhangon visongó gépfájdalom
távoli rezonálások a fülben
a vér íze
emlékek valami zongoráról és fülledt kabinról
a lepedőn lévő vér
hogy zuhanó falevelek között cirkálva
a szeratonin szintünk ugyanoda tart
hogy ami rajtad van
a bőrödet is beleértve az nem is apellál
pedig csak ezen át érzed ha tapintalak
hogy egyszerre van isten
és nincsen
hogy az ember már semmiképp sem állat
de mégis
hogy az állatok őrültek
és bolondok.