Múlás

Ült a kanapén szétnyitott lábbal
és nézte a zongora billentyűjét.

Egyre tompább volt, ahogy teltek az évek.

Őszintén nyomta egykor még az arcát a kefires bögrébe,
most meg csak issza, mert nélküle elpusztulna.

Berögződés lett az ébredésből.
Feladat a légvételből.

Ezen a helyen ült, mint egy összekarcolt lemez, és csak
szevofluránba folytott fantazmagória volt a kanapé szélén.

A perspektíva leszűkült.
Vagy csak lehunyt szemmel kuporog, és lélegzik.