Petőcz András
Írisz istennő keresése
Íme a tavasz tarkasága,
szívárványszínben táncol Írisz,
eljött végre a Tél halála,
s lágy széllel a hajnali pír is:
új élet születik.
Simítom testét szemeimmel
és kacéran hárítva hív is,
asszonyt játszik, istennőt mímel,
a vágyakkal telített Írisz:
lénye kápráztató.
Ha az Időt megadná nekem!
Egyre dalol, kacag és sír is,
ezernyi nőben őt keresem,
azt kutatom, milyen is Írisz,
az örök létező.
Kérjük, hogy regisztráljon vagy jelentkezzen be, ha hozzá kíván szólni ehhez a cikkhez.