néma
„[…] légy mint a minden, te semmi.”1
egy dolmányos varjút figyelek
miközben cigicsikket taposok az aszfalton
nézi mit csinálok fekete szemei
intenzívek és üresek
sültkrumplit eszik amit egy padon
hagytak piros papírdobozban
az égre pillantok nem látok túl
a termoszférán
nem fogok csillagokat keresgélni
inkább zsebembe nyúlok
és előveszem a telefonom
a varjú megáll a mozdulatban
és én is tekintetünk összefonódik
szemgödrökben lévő
fekete lyukak
próbálják elnyelni egymást
egy biciklista majdnem nekem jön
lecsenget megfordulok
neonszín ételfutáros doboz
a csomagtartón
a varjú mintha felém intene
csőrében egy szalmakrumplival
asztalához hív
néma léptekkel indulok
1Kosztolányi Dezső: Esti Kornél Éneke