Színképek a Pannon-tenger aljzatáról
(szürke ég)
„Csak köd kisért most és halál,
a kávéház égboltja szürke”
(Kosztolányi Dezső: Csatakos virradat – részlet)
türkiz ég leng a tócsákon
hajótlan vizetlen partok
legyek legelnek alvadó
sarat rajuk dögöt jelez
rozsdás fénytelen vasakra
a türkiz ég vet szürke fényt
ki volt e test kit hord a szél
szív nem dobog sem emléke
nem hív nem dereng elveszett
közömbös szürke ég von rá
barbár éjt és sikoltó űrt
tűrhetetlen enyészetet
meddő és tengermélyi
és élettelen éjszakát
vizetlenül –
*
(szürke éj)
most égre nézni fel minek
nincs emléke sem köd lepi
szmog bolyong e szürkületben
szobra még áll nincs ki nézze
elmúlt emléke is rég holt
nem zeng a fakó bariton
rozsda reccsen hangja surrog
közömbös szürke ég von rá
barbár éjt és sikoltó űrt
tűrhetetlen ígéretet
semmi életet hagyott ránk
zsarnok volt ez kétségtelen
ám mi hagytuk szürke éjét
kifosott gennyes szutykait
ránk rohadni –